A fogágygyulladás = cukorbetegség?
- Dr. Nagy Tamás
- 2018. nov. 8.
- 2 perc olvasás
Ma már vizsgálati eredmények támasztják alá azt, hogy a fogágygyulladás (parodontitis) a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásában szerepet játszik, illetve a parodontitis fogászati kezelése a cukoranyagcsere hosszú távú markerének, a HbA1c-nek a szintjére kedvező hatással van.
A cukorbetegség és a parodontitis között oda-vissza irányú kapcsolat áll fenn. A magas vércukorszint ugyanis a fogágy gyulladásainak kedvez, míg az elégtelen szájhigiéniával rendelkező, gyakran parodontitis-es személyeknél fokozott a 2-es típusú cukorbetegség rizikója.
Néhány hónapja publikálták annak a finn vizsgálatnak az eredményeit, ami azoknak a betegeknek követte nyomon az állapotát, akiknél parodontális gyulladást diagnosztizáltak. Esetükben 15 évvel később 32 százalékkal gyakrabban fordult elő 2-es típusú cukorbetegség, mint azoknál, akiknél nem volt jelen korábban a fogágybetegség.
Úgy vélik, hogy a gyulladt fogínyből jelentős mennyiségben szabadulnak fel citokinek, amik az inzulinrezisztencia fokozódásához járulnak hozzá. Ez alapján a teória alapján a parodontitis kezelésétől vércukorszint-csökkentő hatás várható.
A kezelésen túl továbbá nagyon szerencsés, hogy a citokinkiáramlást
természetes gyulladáscsökkentő hatóanyagokkal, gyógyszerek nélkül is befolyásolhatjuk.
Nemrégiben publikálták a világ legjelentősebb orvosi szakportálján, a The Lancet hasábjain is azokat az eredményeket, amik alátámasztják ezt a hipotézist.
264 2-es típusú cukorbeteget két ágra randomizáltak: azokra, akik intenzív fogászati kezelésben részesültek, ami háromhavonta végzett fogorvos általi fogtisztítást, szükség esetén sebészeti szanálást jelentett, illetve azokra, akik továbbra is a szokásos, korábbi ellátásban részesültek.
A vizsgálat végpontjaként az egy év múlva meghatározott HbA1c-érték szolgált.
A vizsgálat kezdetén mindkét ágon 8,1 százalék volt a HbA1c-érték, ami 12 hónap elteltével a kontroll-csoportban 8,3 százalékra nőtt, míg a fogászatilag kezelteknél 7,8 százalékra csökkent. Az életkort, nemet, etnikumot, dohányzást, testtömegindexet (BMI) és a cukorbetegség fennállásának időtartamát is figyelembe véve a különbség 0,6 százalékpontosnak adódik. Ez a mértékű HbA1c-csökkenés olyan, mintha a cukorbeteg személy gyógyszeres terápiájába egy plusz antidiabetikumot vontak volna be.