A hosszú élet és a gének
A hosszú élet az eddig véltnél kevésbé írható a gének számlájára, állapították meg több, mint 400 millió ember családfájának elemzése alapján amerikai kutatók.
Noha egyes családokban valóban halmozódik a magas kort megéltek száma, a géneknek a becsültnél lényegesen kevesebb a befolyása az élettartamra, mint korábban gondolták, idézte a Sciencedaily tudományos hírportál a Genetics című szaklapban megjelent tanulmányt. A Calico Life Sciences tudományos intézet az Ancestry.com online családfakutató portál nyilvános adatbázisát használva végezte az elemzést.
Azt keresték, milyen arányban felelősek a gének az élettartam alakulásáért, amelynek örökölhetőségét korábban 15-30 százalékra becsülték. Az örökölhetőség azt mutatja, hogy egy vonás, ebben az esetben az élettartam, mennyire magyarázható genetikai különbségekkel vagy más, például környezeti vagy társadalmi, kulturális hatásokkal, véletlenekkel.
Nagyjából 400 millió ember, nagyobbrészt európai származású amerikaiak kerültek be a vizsgálatba, akik vagy vér szerinti, vagy házastársi kötelékkel kapcsolódtak egymáshoz.
Ahogy már korábbi kutatásokból is kitűnt, a házastársak élettartama hasonlóbb volt egymáshoz, mint az eltérő nemű testvéreké. Ezt nem magyarázhatja genetikai tényező, inkább a közös háztartásból, szokásokból, életmódból eredhet. A hatalmas adatbázis további elemzése az úgynevezett asszortatív partnerválasztást mutatta ki. A kifejezés arra utal, hogy az ember hajlamos olyan társat keresni, akinek a testméretei, alakja és származása olyan, mint az övé, ebben az esetben az élettartam lehet az azonos vonás.
Az eredmény az lett végül, hogy az élettartam örökölhetősége nem több hét százaléknál, talán még ennél is kevesebb.
Forrás: medicalonline
(forrás: MTI )
